Léna 17 éves. Anyukája egyedül neveli kicsi kora óta. Új lány a suliban. Utál otthon lenni, gyűlöli az iskolát, és valahogy mindig bajba keveri magát. Dühös, boldogtalan kamasz. Nem elég, hogy egyetlen barátja sincs, de igazgatói utasításra tanítás után a különc, madárbolond Oszival kell együtt tanulnia, ami nem segíti a beilleszkedését. Nem is lehetne rosszabb a helyzet, amikor besétál az életébe Bazsó. Vagány, jóképű, és bejön neki Léna. Összejönnek. Miért van Lénának mégis folyamatosan rossz érzése? Mintha nem bírna feljönni a víz alól. És minden éjjel rémálmok gyötrik. Hogy lehet, hogy csak Oszi mellett érzi magát biztonságban? Egy újonnan született barátságnak hála Léna rádöbben, hogy talán nem is vele van baj… 

A Madártávlat a családon belüli lelki abúzus korántsem ritka jelenségére szeretné felhívni a figyelmet. Egy mérgező szülő árnyékából nagyon nehéz kilépni. Többnyire rejtetten, generációkon átívelő, ismétlődő és pusztító mintázatról van szó. A bántalmazás felismerése az első lépés a lánc megszakításához.